Digitális Valuta Környezeti Hatása

A PoW egy konszenzusos protokoll, ahol a bányászok néven ismert résztvevők összetett matematikai problémák megoldásáért versenyeznek. Az első, aki megoldja a problémát, jogot szerez arra, hogy új ellenőrzött tranzakciós blokkot adjon hozzá a blokklánchoz. Ez a folyamat jelentős számítási erőfeszítést igényel, és a sikeres bányászokat újonnan létrehozott kripto-eszközökkel és tranzakciós díjakkal jutalmazzák. A rendszer manipulálására tett kísérletek érvénytelen blokkok benyújtásával erőforrások pazarlását eredményezik, ami elrettenti a tisztességtelen viselkedést.

A PoS rendszerekben a validátorokat úgy választják ki, hogy új blokkokat hozzanak létre a fedezetként vagy "tétként" lekötött kriptovaluta mennyisége alapján. A validátorokat arra ösztönzik, hogy becsületesen cselekedjenek, mivel a rosszindulatú tevékenységek a feltett eszközeik elvesztéséhez vezethetnek. Ez a mechanizmus a hálózati biztonságot inkább gazdasági ösztönzőkkel, mint számítási teljesítménysel segíti elő.

A BFT-alapú konszenzusmechanizmusok, mint például a Gyakorlati Bizánci Hibatűrés (PBFT) és a Jogosultság Igazolása (PoA), előre meghatározott megbízható validátorokra támaszkodnak, hogy megállapodjanak a tranzakciók érvényességéről és az új blokkok hozzáadásáról. Ezeket a rendszereket úgy tervezték, hogy akkor is megfelelően működjenek, ha egyes validátorok rosszindulatúan cselekszenek, vagy meghibásodnak. A validátorok motiváltak arra, hogy megőrizzék a hálózat megbízhatóságát jutalmak, valamint a szankciók kockázatával vagy a hitelesítőkészletből való eltávolítás kockázatával való kötelességszegés esetén.

Egyes tokenek a meglévő blokklánc platformokon működnek, és nem rendelkeznek saját konszenzusmechanizmussal. Ehelyett a mögöttes hálózat protokolljára támaszkodnak a tranzakciók érvényesítéséhez. Ezeknek a tokeneknek az értéke és funkcionalitása gyakran a saját ökoszisztémájukon belüli hasznosságukból, szűkösségükből vagy irányítási jellemzőikből fakad.